A képen látható padlás kétszer kincs. Először is, köszönhetően a Bilbao régi negyedének látott nézeteinek, majd a belső szépségnek, a belsőépítész, Mikrin Larrinage munkájának köszönhetően. Valamennyi központi elgondolás körül jött létre. Az egyik az, hogy mindent külső akadályoknak kell lenniük; a reform a terasz körül, egy nyitott terű tetőtér körül van, és itt minden összeköti a külső környezetet.
Egy másik központi elképzelés az, hogy a munkakeresés - minden objektumnak van egy története. Függetlenül attól, hogy vannak-e a festmények, a képek, lehetősége van arra, hogy szemléltető leckét kapjunk arról, hogyan kell a képalkotást érzékenységgel és pontossággal elhelyezni. Semmi sem hasonlít az ideálishoz: a falakon vizsgált kompozíciók meghívó tiszta egyensúlyt biztosítanak. Az eredmény egy diaphan lakás, tele fény, nagyon hangulatos és tényleges vonalakkal.
A helyről a másikra látható meglepetés elemei vonzóak, a fehérség pedig tágasabbá és hangulatosabbá teszi a teret. Nem számít, hol nézel ki, személyes adatokat, emlékeket és műalkotásokat lát; semmi nem hasonlítható össze az egyedülálló érzéssel, amit teremt, és a hangulatot, amely a jó ízlés, a személyiség és az érdeklődés feltárását jelenti a művészet mindennel szemben. A terasz önmagában egy privát oázis, lehetetlen, hogy nem tetszik, éppúgy, mint minden, ami ehhez a térhez kapcsolódik.
