Az antik bútorok nagyon értékesek lehetnek. Ugyanakkor képesnek kell lennie arra, hogy azonosítsa azokat a darabokat, amelyek valódiak a hamisítványoktól és a reprodukcióktól. És ez gyakran egy olyan munka, amelyet jobban hagyhat a szakemberek számára. Mégis, hacsak nem egy komoly gyűjtő, aki szuper ritka darabokat keres, néha nagyon könnyű azonosítani az antik bútorokat, ha valamilyen alapvető ismerete van a témáról.
Nem világos, hogy mi az antik bútor, mivel a legtöbb általános üzlet 50 éves vagy annál idősebb, míg a finom antik kereskedők 150 éves vagy annál idősebbnek tartják az igazi régiségeket. Ez a különbség a régiótól függően is változhat.
Az antik bútorok potenciális darabjának elemzése során bizonyos nyomokat kell keresni. Például az asztalos. Nézd meg a részleteket, és próbáld meg kitalálni, hogy a darabokat géppel vágták-e vagy sem. Ha pontos vágásokat észlel, akkor a darabot 1860 után gyártották.
A fa vágásának módja, ha ezt a részletet észreveheti, sokat mesél a bútorokról. Például, ha körkörös vagy ív alakú jeleket észlel, egy körfűrészet használtak a fa vágására, és ez csak 1860 után történt.
Ha észreveszed, hogy minden tökéletesen szimmetrikus, ez egy másik ötlet, hogy a darab gépi vágás volt, és így nem illik a kategóriába.
A befejezés típusa is tájékoztatást adhat arról, hogy mikor készült a darab. Az 1800-as évek közepén a lakk és lakk a legtöbb időt használta. 1860 előtt a kagyló nagyon népszerű volt. De ha a darab valóban öreg, akkor olyan finomságokat találhat, mint az olaj, viasz vagy tejfesték.
Ha lehetséges, próbálja meg ellenőrizni és pontosan megnézni, hogy milyen típusú befejezés van a darabon. A shellac feloldódik, amikor denaturált alkohollal érintkezik, míg a tejfesték csak ammóniával távolítható el.
Egy másik ötlet lehet a felhasznált fa típusa, bár nem egy nagyon pontos módszer a bútor korának megállapítására. 1700 előtt a tölgyet általában használták. Ezután népszerűvé vált a dió és a mahagóni.
És akkor is ott van a stílus. Általában elmondhatod, milyen régi egy darab a lábain. A XV. Század második felében, valamint a 19. században népszerűek a fodros lábak. A pók lábak megjelentek az 1800-as évek végén, és népszerűek voltak az 1900-as évek elején is, különösen o gyertyatartók és teaasztalok. A spirális lábak Indiából származnak, és népszerűvé váltak Európában a 17. század közepén.
